Diákhagyományok a Soproni Egyetemen – Firmává avatták Edét

Az „Ede firmásító szakestéllyel” zárult a hagyományőrző programok sora a Soproni Egyetemen. A Soproni Egyetem Botanikus kertjében elhelyezett és generációk által jól ismert csille környezete most megújult. A bányász hagyományokat is bemutató emlékhelyet a Selmeci Társaság és az egyetem elhivatott, egykori hallgatói alakították ki. A veteránok, firmák és balekok együtt dolgoznak azon, hogy a selmeci diákhagyományok méltón éljenek tovább Sopronban.

EDE az egykori lyukóbányai csille 400 kilométert tett meg 1989-ben, amikor miskolci bányamérnök hallgatók új lakóhelyére tolták. A selmeci utódintézmények képviselői most újra összegyűltek, hogy jól megérdemelten „firmává avassák” a Botanikus kert régi lakóját.

Eljöttek Miskolcról az egykori csilletolók, a volt Bányamérnöki Karról, és Dunaújvárosból, és itt voltak Tatabánya képviselői, mellettük soproni diákok, oktatók és az alumni tagjai. A szakestély résztvevői megnézhették a csilletolásról készült soproni eseményeket bemutató eredeti filmet is.

A szakestélyen természetesen a komoly poharak és a jó hangulatú vidám hozzászólások sem maradtak el, a selmeci nótákat pedig együtt énekelték a mai ifjak, a veteránok pedig igazodtak az új szokásokhoz. A soproni sör az erre az alkalomra gyártott ünnepi korsókból fogyott. A már korábban elhatározott, az összes selmeci szak valétakorsói gyűjteményének néhány ékes darabja az elnöki asztalon kapott helyet. Ez alkalomra egy művész hallgató által készített emlékívet minden jelenlévő aláírta.

A firmásításra Ede a menzához gurult és büszkén tűrte a ceremóniát.

A szakest ezután nótaszóval az új emlékhelyre, az Ede székhelye mellett, Görbehalomból a Bányászati Múzeumból az eredeti egyetemi helyére szánt bányatáróácsolathoz vonult. A faipari tanműhely által készített 2006. december 4-én, bányásznapon felavatott táró falán a szintén az egyetemre készült Bányász Diákhagyományok Tanösvény ide vonatkozó táblái kerültek. Az emlékhely fényét emeli a Görbehalmi Bányászati Múzeumtól kapott JÓ SZERENCSÉT! felirat. A táró belső felén a már korábban az évfolyamtalálkozók résztvevői, bányászok, geodéták által elhelyezett emléktáblák mellé az erre az alkalomra készült emléktáblát helyezte el a Selmeci Társaság képviselője. Az emlékhely kialakításában a botanikus kert vezetői és munkatársai kiemelkedő munkát végeztek.

A szakest helyszínére visszatérve folytatódott a jó hangulatú, közös énekléssel, felszólalásokkal teli szakestély. A szintén a Görbehalmi Bányászati Múzeumból származó, a nyáron gyémántdiplomát kapott erdőmérnökök ifjúságnak szóló bejegyzésével indított naplót a szakestély résztvevői is aláírták. Az emlékkönyvet és sok más selmeci értéket a soproni hallgatói diákszervezet, a Selmeci Társaság őriz. Ők adták ki Ruzsinszky László, Önámítók című kötetét is. A szakestély bizonyította, a Soproni Egyetemen a szándék egy irányba mutat: méltó helyszín és méltó diákság szükséges a selmeci hagyományok megőrzéséhez és az újak teremtéséhez.